Mi, vagy ki az? Sokaknak van véleménye, bizonyítéka senkinek. Azt mondják, racionális gondolkodással nem tudjuk felfogni. Ez szerintem is így van. De nem azért, mert nem racionális, hanem azért, mert annyira az, hogy mi nem vagyunk eléggé ésszerűen gondolkodók hozzá. Most ez egy kicsit meredek, de mindjárt kifejtem.
Mielőtt még nekemugranátok, elmondom, nem vagyok ateista, csak teljesen másképp látom a dolgokat. Szentül hiszem, hogy valamiféle Isten kell legyen, hanem még most is ott állnánk a semmiben. Ahhoz, hogy valami legyen, ahhoz valakinek vagy valaminek valamit kellett tennie. Ez az a pont, amit soha nem fogunk megérteni. A többit még valahogy kapizsgálhatjuk. A Biblia szerinti teremtés-elméletben persze nem hiszek. Túlságosan elszállt. Azt, hogy hogyan jött létre a valami, amiből aztán más dolgok lettek, arról nem is beszélek, mert értelmetlen. Hiába magyarázom a csirkének, miért szomorú nagyanyó - szoktam mondani.
Amiről írni fogok az az isten mibenléte (továbbiakban az én féle Istenem isten lesz - kisbetűvel), megnyilvánulása és szükségessége.
Először: akkor a mibenlétről. Állítom, hogy az isten egy szükségszerű létező. Olyan, mint a gravitáció. Ha van, minden rendben, ha nincs, minden összedől. Annyi különbséggel, hogy az Isten nem a fizikai hatásokat igazgatja, hanem egy hatalmas mindenség-egyensúlyt. Vagyis, magyarul, hogy mindenki megkapja a magáét.
Másodszor: a megnyilvánulásáról és szükségességéről. Nem tárgyi szinten mozgat, arra ott a gravitáció, nem a földet tartja röppályán, ahhoz ott a centripetális erő, meg a kozmikus tömegvonzás, meg mittudomain, nem megyek jobban bele. A lényeg az, hogy ezek jól vannak úgy, ahogy vannak. Az isten mást csinál. Az isten a világban fenntartja a jó és a rossz közötti egyensúlyt. Nem csak emberek közt, hanem magában az emberben is. Egy közmondással élve: "ki, mint vet, úgy arat", vagyis azt kapsz, amit megérdemelsz. Jó, most a nyakamnak lehet ugrani, hogy de ez nem így van, mert rengeteg ember milyen szükségben él és, hogy mennyien mások dőzsölnek minden jóban. Az az igazság, hogy itt én is dilemmában vagyok. Vagyis.
Pro primo először: az ember olyan hangulatállapotban él élete végéig, ami egy sinusgörbére hasonlítható. (Hangulatállapotról beszélek, mert mindegy az, hogy az ember gazdag, vagy szegény, a hangulata a lényeg: hogy boldog, vagy nem.) Namostmár ez a sinusgörbe az origóból kiinduló (mondjuk X) tengelyen halála bekövetkeztekor kiegyenesítve fix fedi az X tegngelyt. Gondolom én.
Pro primo másodszor: (amit inkább mások megnyugtatására és elméletem elfogadhatóbbá télele miatt írok) a sinusgörbe halálunkkor nem biztos, hogy az X tengelyt fedné, ezért van következő életünk is, ahol lesz idő az egyengetésre. De ez a második kicsit elszállt, nem annyira szeretem.
Tehát már tudjuk, hogy mit csinál az isten: egyenget. Egyengeti a rosszat és a jót. Na, hogy azt hogy csinálja, az jó kérdés. Mindenképp racionális. Csak az a bibi, hogy annyira nagy területen számigál racionálisan, hogy ésszel követni nemigen tudjuk, számítógép használata pedig csak statisztika-szerűen tudná követni, de hangulatállapotot nehezen tudunk bevinni az adatbázisba, ugyebár. De akkor mi a teendő. Hát az, hogy el kezdünk gondolkozni. Először is, ugye "Isten nem ver bottal", tanít minket a mondás. Hát akkor hogy? -kérdezhetnénk. Hát úgy, hogy mindenki megkapja a magáét. De hogy? - kérdezhetnénk. Következőben három magyarázat:
Első: úgy, hogy, ha sokat boldog anélkül, hogy tenne érte valamit, akkor bizony nemsokára boldogtalan lesz egészen addig, amíg nem tesz érte valamit, hogy újra feldobódjon.
Kettő: ha sokat dolgozik, jobban értékeli a pihenést, vagyis figyeljük a szinuszgörbét: ha a munka -4, akkor a munka után az öröm +4, tahát kb a tengelyen van. Persze lehet, hogy egy hónapig mínusz, aztán egy hónapig plusz, ezt sok más dolog befolyásolja.
Ha viszont a munka csak -1, akkor a munka utáni pihenés öröme sem lesz sokkal a +1-nél magasabb, merthátugye miért örüljön, hogy nem dolgozik, ha a munka sem volt olyan nehéz? (Ez a magyarázat persze csak akkor lenne tökéletesen igaz, ha a világon a munka fáradalmainak lehangoló és az utána való pihenés üdítő érzésén kívül más érzés nem lenne a világban.)
Három: az X tengely vonzza a görbét. Vagyis ha túl jó kedvünk van az nem fog kitartani, mert, ugye ahhoz hogy egy nagyon jó hangulat sokáig kitartson ahhoz azért kell tenni, mert, ha csak ülünk otthon és örvendünk, hogy jó kedvünk van, az előbb utóbb elmúlik. Ez ugyanígy van a rossz hangulattal is. A helyzet az, hogy sokan, az előbbivel ellentétben a rossz kedvüket próbálják minden áron fenntartani, de nekik sem megy sokáig, és utána nagyon boldogok lesznek. Ez az élet rendje. De ez logikus is ugye, mert aki sokat él a rosszban, annak változik az értékrendje és a kevésbé jót, esetleg más számára a rosszat ő jónak véli. Persze a hangulatát senkinek nem tudom géppel mérni, hogy ezt bebizonyítsam, de ésszerűnek tűnik. Nagyon ésszerűnek.
A fentebbi három példa ugyanarra mutat rá: a boldogságot és a szomorúságot (mondhatnánk, az áldozatot és a részesedést) valami befolyásolja. Na, itt van az isten elbújva. Az isten az a szükséges törvény és végrehajtó, ami ezeket a dolgokat szabályozza. És nincs is azzal baj, ha így tekintünk a dolgokra. Nem leszünk attól reményvesztettek, sem kiszolgáltatottak, csak egyszerűen tudjuk, miben élünk, mire számítsunk és mi az, ami vagy "aki" ítélkezik fölöttünk. S a legszebb, hogy végülis mi ítélkezünk magunk felett. Vagyis saját magunknak okozunk lelkiismeret-furdalást abban az esetben, ha igazságtalanul részesedtünk jóban és saját magunknak adunk erőt akkor, ha elnyomottnak érezzük magunkat. Saját magunk hozunk áldozatot a munkával, hogy aztán részesüljünk az annak pozitív hatásaiból (pl: fizetés). Ezek tények, nem kell hinni bennük. Nem egyszerűbb?
Nem mondom azt, hogy a Biblia nem ír igazat. Valószínűleg a történeteknek sok igazság alapja van, de nem kell ahhoz elhinni egyiket sem, hogy tanuljunk belőle. Egyszerűen meg kell érteni. Ahhoz, hogy La Fontaine meséit megértsük, nem kell tudnunk, hol van az a tücsök, amiről beszélt, meg, hogy melyik kútban látta a róka a sajtot. Kit érdekel? A fontos az, hogy levonjuk a tanulságot.
Kérdem én, el kell hinnem, hogy Isten a földet hat nap alatt teremtette ahhoz, hogy jókeresztényt megszégyenítő életet éljek?
El kell fogadjam az égben lakozó Istent ahhoz, hogy boldog életet éljek és tiszta lélekkel haljak meg? Nem elég, ha csak egyszerűen jókat cselekszem és megpróbálok becsületes emberként élni? Mert, ha van menyország és én a sok jó cselekedetem és helyes életmódom ellenére sem jutok oda csak azért, mert nem hittem az égben lakozó Istenben, akkor reklamálni fogok. És szerintem jogosan.
Hogy mi volt az összefüggés az e-mailre való válaszolás s az agy közt, homályos, de a lényeg az, hogy megvan. Kb 37 Euro volt, ami majdnem felér a Fixire eddig összesen elköltött pénzzel, de leginkább ez hiányzott. Így már nekifoghatok összerakni, persze, miután felragasztgattam rá a levonosokat s utánlakkoztam.
Előttem viszont viszonylag tiszta volt az ég:
A vihar elől menekülésben az a jó, hogy általában hátszéllel jár. Ez így történt most is, úgyhogy harmincra ritkán lassultam, de volt egy tíz-tizenöt km-s szakasz, amit 40-45-tel tekertem. Ő jött mögöttem kb 50-nel, de sehogy sem sikerült utolérnie.
Majd az ezeregészegyet :)
