Tálalás

Ez most nem kajatéma, éppcsak kapcsolódik hozzá.
Ugye, milyen más az, amikor egy ételnek úgy kezdünk neki, hogy, mikor megláttuk összefutott a nyál a szánkban. Más, mint mikor ugyanazt az ételt esszük, de moslékká keverve. Az íz ugyanaz, a tápérték ugyanaz, vagyis a lényeg lényeg marad, nade az étvágy... az nem lesz ugyanolyan. És így van ez más dolgokkal is.
Kilyukadni valamire csak a végén fogok, először vegyük például a pedagógiát. Nálunk az az elterjedt szemlélet, hogy a gyerek minél hamarabb minél többet tudjon. Ezzel leghamarabb azt érjük el, hogy a gyerekek nagyon hamar megutálják a tanulást, azzal együtt az iskolát. Ez a tanítási módszer úgy hülyeség, ahogy van. Mi lenne, ha a gyerekeknek felkeltenénk az érdeklődését a tudás iránt? Úgy talán butább gyerekeket nevelnénk? Talán lexikálisan alulmaradnának. Talán és csak rövid ideig. Ellenben sokkal motiváltabbak lennének, idővel behoznák a lemaradást minden téren és, ami a legfontosabb: örömmel, úgy hogy szeretik az iskolát.
És ez mitől függ? Hát a tálalástól.

Na, de menjünk tovább. Felnőttek esete. Ha azt mondjuk valakinek, hogy: Jehova küldött minket önhöz, hogy pénzt gyűjtsünk a rászoruló gyerekeknek, nagy a valószínűségel elkerget. Ez nem azért van, mert az illető nem sajnálja a szegény gyerekeket, hanem a tálalás miatt. Ha egy megható filmmel, vagy reklámmal kérik a pénzt ugyanannak az árvaháznak, biztosan többen támogatnák. Ez a példa viszont nem annyira egyértelmű, mert itt eszméket is figyelembe kell venni.
Mondok mást: ha valakit arra kérek, hogy éljen a keresztény erkölcs szerint, az néhol már snassz. "Haggyál már a kereszténységgel, meg a szenteskedéssel, merthogy a papok is szemforgatók, stb..." sorolhatnám, mi a reakció. Pedig az illető, ha látná a fától az erdőt, lehet, hogy egyetértene a fentebbi felkéréssel. De hát rossz a tálalás, nem megy át az üzenet.
Mondok megint mást, az még szomorúbb. Manapság a szeretet szónak is már olyan "ciki" kezd lenni a használata bizonyos értelemben. "Miért nem próbálsz meg szeretettől vezérelve cselekedni?"; "Mi a baj azzal, ha szereted az embereket?". Értitek, mire gondolok...

Na, ide jutottunk. Ez nem jelenti azt, hogy most akkor minden veszve. Ez azt jelenti, hogy még mindig rossz a tálalás. Az emberek alapból nem rosszak, csak sokszor nem tudják, mit cselekednek. Ha nekik esünk a szeretet dumával, egyből lehurrognak. Nem azért, mert nem értenek egyet velünk, hanem azért, mert irányítva érzik magukat. Ha nem mondanánk, mit tegyen - se a "szeretet", se a "keresztény" szavakkal -, hanem magától jönne rá, akkor biztosan, hogy egyetértene azzal, amit mi fentebb mondtunk volna neki. Ha eddig érthető, akkor helyben vagyunk, és itt a lényeg.
Mit tegyünk hát, ha jóra akarjuk nevelni a körülöttünk lévőket? Vezessük rá őket a jóra úgy, hogy ők azt higyjék, maguktól jöttek rá. Nehéz, de sokaknál néha az egyetlen út: tálaljunk megfelelően. Jó étvágyat!