Mi, vagy ki az? Sokaknak van véleménye, bizonyítéka senkinek. Azt mondják, racionális gondolkodással nem tudjuk felfogni. Ez szerintem is így van. De nem azért, mert nem racionális, hanem azért, mert annyira az, hogy mi nem vagyunk eléggé ésszerűen gondolkodók hozzá. Most ez egy kicsit meredek, de mindjárt kifejtem.
Mielőtt még nekemugranátok, elmondom, nem vagyok ateista, csak teljesen másképp látom a dolgokat. Szentül hiszem, hogy valamiféle Isten kell legyen, hanem még most is ott állnánk a semmiben. Ahhoz, hogy valami legyen, ahhoz valakinek vagy valaminek valamit kellett tennie. Ez az a pont, amit soha nem fogunk megérteni. A többit még valahogy kapizsgálhatjuk. A Biblia szerinti teremtés-elméletben persze nem hiszek. Túlságosan elszállt. Azt, hogy hogyan jött létre a valami, amiből aztán más dolgok lettek, arról nem is beszélek, mert értelmetlen. Hiába magyarázom a csirkének, miért szomorú nagyanyó - szoktam mondani.
Amiről írni fogok az az isten mibenléte (továbbiakban az én féle Istenem isten lesz - kisbetűvel), megnyilvánulása és szükségessége.
Először: akkor a mibenlétről. Állítom, hogy az isten egy szükségszerű létező. Olyan, mint a gravitáció. Ha van, minden rendben, ha nincs, minden összedől. Annyi különbséggel, hogy az Isten nem a fizikai hatásokat igazgatja, hanem egy hatalmas mindenség-egyensúlyt. Vagyis, magyarul, hogy mindenki megkapja a magáét.
Másodszor: a megnyilvánulásáról és szükségességéről. Nem tárgyi szinten mozgat, arra ott a gravitáció, nem a földet tartja röppályán, ahhoz ott a centripetális erő, meg a kozmikus tömegvonzás, meg mittudomain, nem megyek jobban bele. A lényeg az, hogy ezek jól vannak úgy, ahogy vannak. Az isten mást csinál. Az isten a világban fenntartja a jó és a rossz közötti egyensúlyt. Nem csak emberek közt, hanem magában az emberben is. Egy közmondással élve: "ki, mint vet, úgy arat", vagyis azt kapsz, amit megérdemelsz. Jó, most a nyakamnak lehet ugrani, hogy de ez nem így van, mert rengeteg ember milyen szükségben él és, hogy mennyien mások dőzsölnek minden jóban. Az az igazság, hogy itt én is dilemmában vagyok. Vagyis.
Pro primo először: az ember olyan hangulatállapotban él élete végéig, ami egy sinusgörbére hasonlítható. (Hangulatállapotról beszélek, mert mindegy az, hogy az ember gazdag, vagy szegény, a hangulata a lényeg: hogy boldog, vagy nem.) Namostmár ez a sinusgörbe az origóból kiinduló (mondjuk X) tengelyen halála bekövetkeztekor kiegyenesítve fix fedi az X tegngelyt. Gondolom én.
Pro primo másodszor: (amit inkább mások megnyugtatására és elméletem elfogadhatóbbá télele miatt írok) a sinusgörbe halálunkkor nem biztos, hogy az X tengelyt fedné, ezért van következő életünk is, ahol lesz idő az egyengetésre. De ez a második kicsit elszállt, nem annyira szeretem.
Tehát már tudjuk, hogy mit csinál az isten: egyenget. Egyengeti a rosszat és a jót. Na, hogy azt hogy csinálja, az jó kérdés. Mindenképp racionális. Csak az a bibi, hogy annyira nagy területen számigál racionálisan, hogy ésszel követni nemigen tudjuk, számítógép használata pedig csak statisztika-szerűen tudná követni, de hangulatállapotot nehezen tudunk bevinni az adatbázisba, ugyebár. De akkor mi a teendő. Hát az, hogy el kezdünk gondolkozni. Először is, ugye "Isten nem ver bottal", tanít minket a mondás. Hát akkor hogy? -kérdezhetnénk. Hát úgy, hogy mindenki megkapja a magáét. De hogy? - kérdezhetnénk. Következőben három magyarázat:
Első: úgy, hogy, ha sokat boldog anélkül, hogy tenne érte valamit, akkor bizony nemsokára boldogtalan lesz egészen addig, amíg nem tesz érte valamit, hogy újra feldobódjon.
Kettő: ha sokat dolgozik, jobban értékeli a pihenést, vagyis figyeljük a szinuszgörbét: ha a munka -4, akkor a munka után az öröm +4, tahát kb a tengelyen van. Persze lehet, hogy egy hónapig mínusz, aztán egy hónapig plusz, ezt sok más dolog befolyásolja.
Ha viszont a munka csak -1, akkor a munka utáni pihenés öröme sem lesz sokkal a +1-nél magasabb, merthátugye miért örüljön, hogy nem dolgozik, ha a munka sem volt olyan nehéz? (Ez a magyarázat persze csak akkor lenne tökéletesen igaz, ha a világon a munka fáradalmainak lehangoló és az utána való pihenés üdítő érzésén kívül más érzés nem lenne a világban.)
Három: az X tengely vonzza a görbét. Vagyis ha túl jó kedvünk van az nem fog kitartani, mert, ugye ahhoz hogy egy nagyon jó hangulat sokáig kitartson ahhoz azért kell tenni, mert, ha csak ülünk otthon és örvendünk, hogy jó kedvünk van, az előbb utóbb elmúlik. Ez ugyanígy van a rossz hangulattal is. A helyzet az, hogy sokan, az előbbivel ellentétben a rossz kedvüket próbálják minden áron fenntartani, de nekik sem megy sokáig, és utána nagyon boldogok lesznek. Ez az élet rendje. De ez logikus is ugye, mert aki sokat él a rosszban, annak változik az értékrendje és a kevésbé jót, esetleg más számára a rosszat ő jónak véli. Persze a hangulatát senkinek nem tudom géppel mérni, hogy ezt bebizonyítsam, de ésszerűnek tűnik. Nagyon ésszerűnek.
A fentebbi három példa ugyanarra mutat rá: a boldogságot és a szomorúságot (mondhatnánk, az áldozatot és a részesedést) valami befolyásolja. Na, itt van az isten elbújva. Az isten az a szükséges törvény és végrehajtó, ami ezeket a dolgokat szabályozza. És nincs is azzal baj, ha így tekintünk a dolgokra. Nem leszünk attól reményvesztettek, sem kiszolgáltatottak, csak egyszerűen tudjuk, miben élünk, mire számítsunk és mi az, ami vagy "aki" ítélkezik fölöttünk. S a legszebb, hogy végülis mi ítélkezünk magunk felett. Vagyis saját magunknak okozunk lelkiismeret-furdalást abban az esetben, ha igazságtalanul részesedtünk jóban és saját magunknak adunk erőt akkor, ha elnyomottnak érezzük magunkat. Saját magunk hozunk áldozatot a munkával, hogy aztán részesüljünk az annak pozitív hatásaiból (pl: fizetés). Ezek tények, nem kell hinni bennük. Nem egyszerűbb?
Nem mondom azt, hogy a Biblia nem ír igazat. Valószínűleg a történeteknek sok igazság alapja van, de nem kell ahhoz elhinni egyiket sem, hogy tanuljunk belőle. Egyszerűen meg kell érteni. Ahhoz, hogy La Fontaine meséit megértsük, nem kell tudnunk, hol van az a tücsök, amiről beszélt, meg, hogy melyik kútban látta a róka a sajtot. Kit érdekel? A fontos az, hogy levonjuk a tanulságot.
Kérdem én, el kell hinnem, hogy Isten a földet hat nap alatt teremtette ahhoz, hogy jókeresztényt megszégyenítő életet éljek?
El kell fogadjam az égben lakozó Istent ahhoz, hogy boldog életet éljek és tiszta lélekkel haljak meg? Nem elég, ha csak egyszerűen jókat cselekszem és megpróbálok becsületes emberként élni? Mert, ha van menyország és én a sok jó cselekedetem és helyes életmódom ellenére sem jutok oda csak azért, mert nem hittem az égben lakozó Istenben, akkor reklamálni fogok. És szerintem jogosan.
Erdekes dolgokat irsz, szinte tabudongeto gondolatok, de helyesek. Kicsit elemzem az irast, majd fuzok hozza en is egy-ket gondolatot.
VálaszTörlésEzekkel a gondolatokkal szembesitetted anyudat? Hogyan fogadta? Mar csak azert mert nekem ebbol volt vitam a szuleimmel.
Konkrétan még nem, de nem látom okát, hogy bárki is felháborodjon ezt olvasva, ugyanis a keresztény erkölcs társadalomra vonatkozó részét teljes mértékben támogatom (vagyis lényegében keresztény módon élek), csak az a fajta vagyok, aki, ha nem muszáj, nem hisz hanem inkább tud, ha már van rá lehetőség.
VálaszTörlésHa pedig nem hiszek a kizárólag hihetőbe, azt nem fogja senki belémverni, hogy higgyek. Akkor meg minek hallgassak vele?
"Ahhoz, hogy valami legyen, ahhoz valakinek vagy valaminek valamit kellett tennie." Az 1800-as evektol ennek ellentetjet probaljak megmagyarazni a darwini elmelettel es oktatjak az iskolakban mar elso osztalyoktol kezdve. De en is inkabb azt hiszem, hogy Valaki valamit tett es nem csak ugy lettunk. Korulbelul annyit tudunk a korulottunk levo vilagrol, mint a terrariumba tartott hangyak.
VálaszTörlésKorulbelul igy:
http://www.vizipokakvarisztika.hu/hangyavarak/zseles/.
Tehat az utak jo elore ki van alakitva, mi meg maszkalunk benne es valaki figyeli, hogy mit csinalunk, hogy haladunk. Csak persze milliardnyi peldannyal:).
A Darwini elméletnek én nem mondok ellent. Attól, hogy valami, vagy valaki megadta az első "lökést" a világmindenségnek a fejlődéshez, még nyugodtan indulhatott a földi élet kialakulása akár az őslevestől.
VálaszTörlésAz utak szerintem nincsenek kijelölve, azt mi jelöljük ki magunknak és több-kevesebb sikerrel követjük.
Nem tartom valószínűnek, hogy valaki figyel minket. Aki ezt tenné, az annyira felfoghatatlan számunkra, hogy nem lehetne figyelésnek tartani amit tesz. Ez az az isten, ami benne van a világban, benne minden emberben. Mi használjuk őt, de a szabályai alól nem tudunk kibújni.
Ha valaki megadta az elso "lokest" , akkor azt valamifele szandekkal tette, teremto szandekkal es akkor valoszinu koveti is teremtmenyenek fejlodeset,alakulasat. A kijelolt uton,terepen a Foldet ertem, olyan akar egy hangyavar, csak persze emberi leptekkel szamitva oriasi. De mekkora is az az emberi leptek egy felsobb Hatalomhoz kepest?
VálaszTörlésDe ha jo szandekkal teremtett, akkor miert hagyja elsorvadni ezt a jo kis helyet?
Mint említettem, a teremtés pillanatán, azaz a világ létrejöttén nem érdemes gondolkozni, mert az számunkra felfoghatatlan. Megértése hasonlóan abszurd, mint, mikor a kis szürke megszállott szippantós mesefigura (nem emlékszem pontosan), miután felszippantotta az egész világot, nem volt más hátra, hát felszippantotta saját magát is. Hogy ez effektív hogy történt, azt nem tudnánk elképzelni sem. Valahogy ilyen a teremtés is. Nem képes rá az agyunk, hogy megértsük.
VálaszTörlésA másik dolog, hogy nem hinném, hogy az istent emberi tulajdonságokkal kellene felruházzuk. Nem tartom valószínűnek, hogy van nála olyan, hogy szándék, esetleg figyelemmel kísérés.
Ha már mindenképp valami gondlolkodó lényként akarjuk elképzelni (meg, ugye tökéletesnek), akkor is egy olyanra kell gondolnunk, ami közel sem emberi. Én viszont nem tartom gondolkodónak: 1. azért, mert, ha gondolkozik, akkor nem tud mindent, akkor meg nem tökéletes, tehát miről beszélünk? 2. azért, mert attól, hogy egy számítógép milliárszor többet és gyorsabban képes számolni az összes töbinél együttvéve, attól még nem gondolkozik, csak számol, ez a számolás viszont számunkra már akár gondolkodásnak is tűnhet.
De a legfontosabb dolog, hogy nem kell a részletekbe merülni - igaz, én másztam bele. A legfontosabb, hogy megértsük, hogyan és miért kell élni. Ahhoz pedig nem kell tudni, milyen Isten bal szeme vagy, hogy Golden-, esetleg Jonatán alma volt-e a tudás fájának gyümölcse, csak meg kell érteni, hogy milyen egyszerű és nehéz ebben a világban jól élni.
A Darwini elmélet nem cáfolja isten létét. Ez csupán egy elmélet, ami magyarázatot ad a földi élet alakulására. Mellesleg jó, konkrét, kézzel fogható bizonyítékokkal. A kreacionizmus támadja és teljes egészében elhibázottnak, istentelennek tartja Darwin tanait.
VálaszTörlésSzerintem attól, hogy egy elmélet (jelen esetben a Darwini) nem tud megmagyarázni bizonyos részeket (a teremtés vagy másképp az élet kialakulásának kezdetét) a folyamatban nem az elmélet helytelenségét bizonyítja, csupán rámutat a tudásunk hiányosságaira. Az hogy ezt tanítják az iskolában miért rossz? Emelett van vallásos oktatás, vasárnapi iskolák, stb. Az ember választhat, megismerhet mindent és utána kell véleményt formáljon. Szerintem. Döntenünk sem kell, úgy élhetünk ahogy azt a lelkiismeretünk engedi.