Ünnepi Fabulatisztelet

Kedves erdőlakó állattestvéreim!

Azért gyűltünk ma össze itt, La Fontaine szent házában, hogy tiszteletünket, hálánkat és szeretetünket fejezzük ki egymás a magasságos La Fontaine iránt. Hálát adunk tenéked, hogy jelen lehetünk e világban és megtapasztalhatunk mindent, amit te teremtél érettünk. Szerető, irgalmas La Fontaine, kérünk, irgalmazz a Kerek erdőben szétszóródó valamennyi borjadnak, gidádnak, csikódnak, kölyködnek, lárvádnak, ikrádnak és fiókádnak egyaránt, ne mutass velük több példát haláluk árán másoknak. Amint döglött testvéreink immáron a földben Te országodban (Franciaország?) lakoznak, segíts bennünket úgy élni, hogy büszkén haljunk meg mi is őket követhessük az örök életbe. Köszönjük néked, nagy Írónk, hogy a te egyszínű Szent Tintádat áldozván érettünk, megtisztítottál másokat bennünket az erkölcstelenség szennyeitől és köszönjük az egyszínű Szent Tintának, hogy miérettünk exsiccosis halált halt.
Magasságos La Fontaine teáltalad, a tanításra szorulókért és a te lapjaidon, aki mindent kigondoló Íróatyánk vagy a Tollal és a Tintával egységben, fogadd minden tiszteletünk és dicsőségünk örökkön örökké. Reccs.

Kiszáradása és könyvek mélyéről való felolvasása után a szent Tinta ekképp köszöntötte újonnan olvasóit: jó erkölcs néktek! És ők megfogadák tanácsát.
Urunk, megmentőnk, Szent Tinta, te legyőzted a félreírást és a kiszáradás utáni elmúlást, ezáltal megtartva életünket. Add meg hát, hogy kövessük tanításodat és aszerint éljünk. Reccs.



Nem folytatom. Merjétek azt mondani, hogy nem nevetséges. Nevetséges és egyben szomorú. Nem csak azért, mert kísértetiesen hasonlít valami másra, hanem maga a lényege folytán is: higgy el egy elképzelt világot és akkor majd, ha meghalsz, nem fogsz szenvedni; nem baj, ha nem érted, mit hiszel, de azért vakon engedelmeskedj neki. Szomorú, mert a világ elég jelentős részén ez megy élesben és nem állatokkal. Az emberek nagyrésze pedig ahelyett, hogy elhinné, kezd mindinkább eltávolodni tőle.
Nem a középkorban élünk, könyörgöm! A mostani intelligenciával az emberek képesek felfogni olyan szabályokat, amiket kétezer évvel ezelőtt "hiteles meseként" kellett beléjük sulykolni. Ennek egy egyszerű oka van: az akkoriak jobban engedelmeskedtek a szabályoknak a félelmeikre alapozva, mint amennyire a józan eszükre hallgatva fogadták volna el a társadalom együttélési normáit. Ha annak idején én lettem volna Jézus és valamilyen módon az embereket jobbra szerettem volna nevelni, valószínűleg ugyanígy tettem volna, ez egy ésszerű megoldás volt. Pl: hogy etetsz meg egy óvodással egy murkot (répa)? Hát úgy, hogy azt mondod neki, hogy, ha megeszi, akkor szépen fog fütyülni tőle, ha meg nem, akkor elviszi a mumus. Na, de, ha húszévesen kell megetesd vele így a murkot, akkor ott baj van. És még csodálkoznak a papok meg a hasonló pásztorok, hogy hogyan lehet az, hogy a mai fiatalság nem tudja magába fogadni Istent, vagyis a biblia tanítását. Hát azon egyszerű oknál fogva, hogy nem hisznek a mesékben. Ők magyarázatot akarnak. Miért nem lehet nekik megadni?
Ma nem kell előszedni a tüzes pokol kegyetlenségeit ahhoz, hogy valakivel megértessük, miért nem jó lopni: megmagyarázzuk neki olyan korán és olyan módon, amilyen korán és amilyen módon képes felfogni. Magyarul, ha úgy neveled a gyermeked, hogy tudja, mi a jó és mi a rossz, nem kell neki se egyház, se Biblia, hogy rendes emberként éljen. Jó, ha tudja, melyik miről szól és mit akar, de az már régen baj, ha onnan kell megtanulnia, mit miért szabad és mit miért nem.
A jelenkor emberét egyre inkább a tudás, nem pedig a hit által lehet jó útra téríteni, miért nem akarja észrevenni ezt senki, főleg a kompetens emberek? Talán, mert pont úgy jó nekik, ahogy van...