Tehát akkor kezdjük a felkeléssel. Az előző napi pisai mászkálás után nem kellett az este ringatás, hogy elaludjak, de azért a hétórai kelés rosszul esett. Valahogy kimásztam az ágyból, aztán gyülekező és indulás a mellettünk lévő állomáshoz.
A negyedik vonat a miénk. Ilyen vagány kis lyukasztóval kellett életbe léptetni a jegyet, amit előzőleg a vagány kis automatából szereztünk:
Firenze 80 km-re van Pisától, úgyhogy másfél óra zötyögés után ott is voltunk. Leszállás, aztán irány egy turisztikai információs iroda s ott feltankoltunk térképből, hogy kitaláljuk, mit is érdemes megnézni. A külváros pont olyan tágas, mint amilyen szűk a belváros:
Az utunkat egyből a Dóm tér (Piazza Duomo) fele vettük, merthát, ugye Firenze legfőbb látnivalója a firenzei dóm, a harangtorony és a Keresztelő Szent János-kápolna (Battistero vagy San Giovanni Battistero), annak is inkább az ajtaja. A főtéren pedig ezek mind megtalálhatóak egy helyen. Hát, ahogy közeledtünk Firenze szívébe, egyre inkább meglátszott, miért hívják Európa kulturális fővárosának. Minden épület a régi díszében pompázott, egyik sem ütött el a több száz éves stílustól s azt még nem is láttuk, belül mit rejtenek; főleg a múzeumok, ugye.
Megérkeztünk a főtérre. Ezzel csak egy volt a baj. A dóm körül annyira keskenyek voltak az utcák, hogy a 107 méter magas, 169 méter hosszú épületóriást nem lehetett egyben lefényképezni. Íme néhány próbálkozás:
A dóm ajtója sem volt elhanyagolható a már-már szoborszerű domborművekkel, de a kis kápolnáé olyan volt, hogy még Michelangeló is azt mondta, megérdemelné, hogy a menyország kapuja legyen. Íme, a hétszáz éves, aranyozott bronz ajtó:
És a dóm ajtaja:
5 Euroért felengedtek a 85 méteres, 670 éves harangtoronyba is.
Bementünk:
A 414 lépcsőfok megmászása után gyönyörű látvány tárult a szemünk elé: Firenze nem sokkal másképp, mint a reneszánsz idején. Rengeteg keskeny utca, de azért látszik, hogy tömbösítve vannak építve a városrészek. Itt már akkor is gondoltak a közlekedésre nem úgy, mint Pisában, ahol elég keszekusza volt minden. Igaz, Firenze a külváros részekkel együtt egymillió lakosú. Nade itt van néhány kép 87 méter magasból:
Itt látható a kis bronzajtós kápolna:
Volt még ilyen ketrec is, hogy nehogy leszottyanjunk:
Érdekes volt ráállni egy olyan kétszerkettes, kovácsoltvas rácsra, ami alatt kb 30 méter mélység tátongott. Nem szerettem volna, ha gondol egyet s kettétörik alattam:
Innen a Dávid szobor fele vettük az irányt.
Akárcsak Pisában, Firenzében is sok a kiasutó:
A szűk utcák miatt jópofa kis elektromos, dudálás helyett sípoló félbuszokkal bonyolítják le a tömegközlekedést:
De vannak, aki ilyenekkel is bemerészkednek a keskeny hajtűkanyarokba:
Szép és tiszta a város, de azért ott is akadnak falspray-huszárok, csak kisebb számban, mint nálunk:
Na, megérkeztünk Dávidékhoz. A szoborról azt kell tudni, hogy nem akkora, mint amekkorának általában a képeken látszik, hanem legalább kétszer nagyobb. Én pl akkora vagyok, mint egyik lába. Meg még van körülötte nagyon sok szép szobor. Nem igazán tudom, hogy miért pont ezt az egyet szúrták ki, hogy "wáá, milyen gyönyörű":
Dávid:
Poseidon:
Következő célpont a botanikus kert volt:
S itt egy macskaszerető ház, ahol a cicának külön bejárata van, kéremszépen:
A nap a végéhez ért lassan. Elindultunk az állomás fele, de azért jövet még bementünk a dómba:
Belülről is olyan hatalmas volt, mint amilyennek kívülről látszott. Egy kisebb város lakossága kényelmesen elfért volna benne.Ezen a ponton már legyalogoltuk a lábunkat, úgyhogy ereszkedtünk vissza Pisába egy jó alvásra, de előtte még itt egy igazi, "korabeli" firenzei bicikli:
.Ennyi volt Firenze, holnap következik a Földközi tenger partja.
Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése