Zene

Hogy is kezdődött?
Volt otthon három éves koromban egy kis nyolc hanggal rendelkező xilofonom, azt kopogtattam nagy előszeretettel. Megtanultam rajta eljátszani a "Kicsi kutya tarkát" ("Boci-boci tarka" egyéb helyeken). Aztán édesanyám vett nekem egy kisebb szintetizátort, amin megtanultam eljátszani a Szamárindulót, de nem igazán mutattam fel sokat zeneileg. Kottából le tudtam pötyögtetni a nótákat, de igazi akkordok alig mentek.
Az igazi zenei fejlődésem onnan kezdődött, hogy elkerültem Váradra egyetemre. Persze ez elő volt készítve - mármint a zenei része -, ugyanis a nagy indulás előtt megvásároltam A gitárt. Azért "A", mert még most is azt pengetem. Naszóval meglett a gitár, eljöttem váradra, aztán itt "M. F." és "D. Cs." barátom megtanítottak, ahogy tudtak, úgyhogy fél év után már jól mentek az akkordok és jópár dalt biztonsággal énekeltem. Idővel, mivel az egyetem keresztény (volt, de - inkább - névileg ma is az), bibliaórák meg istentiszteletek is voltak és én ezeken a bibliaórákon meg istentiszteleteken gitározgattam. Először csak segítséggel (egyéb gitár, hangszer), aztán már magamra is. Volt egy-két fellépésem is, de azok elhanyagolhatóak.
Manapság úgy vagyok a gitározással, hogy két-háromnaponta meghallok egy jó dalt, aztán elgitározom, eléneklem, megtanulgatom (a dallamát, ha a szöveget nem is). Néha írok magamfajta dalokat, de azokkal nemigen merek előrukkolni. Esetleg, majd, ha több lesz...
Hangom van, pontosabban üvölteni jól tudok. Néha egész jól hangzik, de van, mikor valahogy nem megy. Már sokszor eljátszadoztam a gondolattal, hogy megtanulok szájharmónikázni, de még nem határoztam el. Ösztökélő dolog, hogy tavaly karácsonyra édesanyámtól és nagynénémtől is szájharmónikát kaptam ajándékba anélkül, hogy összebeszéltek volna (egyértelmű...). Ezt valami isteni jelnek is vélhetném.
Zongorázni annyira tudok, hogy, ha békén hagynak egy órára, akkor majdnem bármilyen könnyűzenét el tudok játszani szépen, akkordokkal s még egy kis dallamkíséret is megy hozzá a jobb kis- és gyűrűsujjam jóvoltából; nameg énekelek is melléje - ha szépen megkérnek rá.
Ennyit a zenémről.