Először is: magamról

1984 november 1-jén születtem, Gyergyószentmiklóson. Apám egyből elhagyott minket, édesanyám egyedül nevelt fel. Nehéz volt neki. Igazi estvérem nincs, csak két fél, de őket nem ismerem. Az I.-VIII. osztályt a néhai Karácsony János (ma Salamon Ernő) általános iskolában jártam ki, a IX.-XII.-t pedig a Salamon Ernő Elméleti Líceum matematika-informatika szakán. A profil nem tett elég nagy benyomást rám, így a továbbiakban a filozófiát választottam. 2003 őszén már a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem padjaiban hallgattam a filozófia kurzusokat.
Ebben az időben sok dolog történt velem. A legfontosabb az, hogy elkerültem otthonról, így - végre - önállóvá kellett válnom. 18 évesen. Egyetemi éveim fontosabb jellemzője, hogy belevetettem magam a közéletbe, hacsak alacsony szinten is: diákvezető lettem már az első hónapokban. Na, persze nem egyből elnök, de jó irányba haladtam. Ezt a korszakot most nem emelem ki, az egy külön bejegyzést érdemel.
Az egyetemet négy év után sikeresen elvégeztem, de úgy éreztem, hogy még túl korai (22 éves voltam) kikerülni a "munkás" életbe, ezért még egy szakot elkezdtem: a szociológiát. Na ebbe most már érettebb fejjel mentem bele, és nemsokára (másfél év után) abba is hagytam. Hogy miért? Az egyetem színvonala addigra eléggé leromlott és rájöttem, hogy az elmúlt öt évben nem is a filozófia diplomám megszerzése volt a legnagyobb dolog, hanem az a rengeteg tapasztalat, amit egyetemi éveim alatt átéltem, nameg az ismeretség is sokat számít, mert ugye kapcsolatok nélkül... Ebből az következik, hogy a szociológiával is csak akkor érek el valamit, ha igazi, aktív egyetemista leszek (ami már elmúlt és munkahellyel együtt nehezen megvalósítható), vagy, ha magas szinten űzöm a tanulmányaimat (erre meg egy gyengébb egyetemen csupán önszorgalomból - munkahely mellett - nem lettem volna képes). Tehát abbahagytam az egyetemet, "M" kollégámmal és mostani lakótársammal céget alapítottunk és nekikezdtem életem jómunkásember korszakának. Ez egy külön bejegyzést érdemel.